A szakmai életpálya bemutatása
Szakmai életutam hat jól elkülöníthető területre és hat szakaszra bontható.
A hat terület:
Zenetanári életpálya – Intézményvezetői életpálya – Oktatási szakértői életpálya – Tantárgyfejlesztői életpálya – Művészeti tevékenységek – Társadalmi tevékenységek
1966-76 tanulmányok; 1977-1993 rézfúvós tanár, zenekarvezető; 1993-2019 intézményvezető; 1997-tantárgyíró és tantárgyfejlesztő, közoktatási szakértő; 2004-2010 Kreatív Fesztiválok, Akkreditál Országos Elektroakusztikus-zenei Verseny, 2011-2017, intézményfejlesztés.
A zenetanári pálya előzményei:
1966-ban, 11 éves koromban írattak be szüleim zeneiskolába, abba az intézménybe, ahol most is tanítok, s vezettem az intézményt. Családomban korábban nem volt senki, aki művészeti pályán dolgozott volna, viszont testvérem, feleségem, fiam és tulajdonképpen leányom is mind művészeti pályán vannak. Valójában a mai közvetlen családi környezetem művészemberekből áll.
Zenetanári tevékenységem két részre bontható. Az 1977-1993-ig tartó szakaszt a rézfúvós tanszaki munka tette ki. Szakmai sikereimet volt növendékeim: Horváth Zsolt, Hornyák Tibor, Ruff Tamás és Papócsi Róbert reprezentálja. A tanítás mellett volt két együttesem: a középiskolás korosztályra épülő Hot Brass Band jazz-együttes és az általános iskolai korosztályra épülő Úttörőzenekar, aminek a popzene volt a profilja fa és rézfúvósokkal, énekesekkel, szintivel, basszusgitárral és dobbal kiegészítve.
A Hot Brass Band működése 1979-1989-ig tartott, fokozatosan épült ki a repertoár és a felállás. Legnagyobb létszámunk a 3 trombitából, 2 szaxofonból, harsonából, basszusgitárból, gitárból, zongorából és dobból álló együttes volt. Néha velünk énekelt, későbbi feleségem Dávidovics Yvette (Baráth Yvette). A legnagyobb sikereket a Helikoni Versenyeken értük el. Voltunk Kecskeméten Hajdu Sándor meghívására, és még sok-sok felkérésnek tettünk eleget egész Dunántúlon.
Az Úttörőzenekarral hasonlóan sokat szerepeltünk. Részt vettünk egy alkalommal a Zánkán megrendezett Országos Zeneiskolai Zenekari Versenyen is, ahol nem tudott mit kezdeni velünk a zsűri, mert a Twist Oliverből a Szeretet dalt adtuk elő, amit áthangszereltem 6 énekhangra, fúvósokra, pop alapra. Azt mondták, hogy rosszat nem tudnak mondani, mert a zenekar és az énekesek tisztán és szépen játszottak/énekeltek. Megjegyzem: a versenyt a Dobos József által vezetett zenekar nyerte meg. Ezzel az együttessel kezdünk el nyári táborozni, két alkalommal Csillebércen, ahol első alkalommal a tábori fellépésen megismerhették a gyerekek a „sztároknak” járó ünneplést. Ekkor volt, hogy kiálltunk kalapozni a Vörösmarty térre. A csodálatos bevételből jutott fagyira, Vidám Parkra. (mindez a hetvenes években volt)
Fonyódligeten többször táboroztunk. Ezek a táborok szakmailag rendkívül hatékonyak voltak. Talán erre emlékezve hoztam létre intézményvezetői tevékenységem elején a zenei táborokat.
1998 után fokozatosan áttértem a számítógépes zene tanítására. Ma már csak ezt a szakot tanítom.
Zenetanári pályafutásom második szakaszának voltak korai előzményei. Már szakiskolás koromtól kezdve érdekelt a jazz, főleg a jazz elmélete. Több spirálfüzetet teleírtam magnóról leírt darabokkal. Sokat hangszereltem belőlük mindenféle együttesre. Már akkor kacsingattam a zeneszerzés és improvizáció felé is.
Ebben az időben nem lehetett kapni jazz-kottákat, külföldieket egyáltalán nem. Jazz ismereteim bővítése érdekében magántanulmányokat folytattam Gadó Gábornál, Süle Lászlónál. Látogattam órákat a „jazz-tanszakon” Friedrich Károlynál, Gonda Jánosnál. A rendszeres szakmai és elméleti továbbképzéseken kívül három alkalommal részt vettem a Tatabányai Nemzetközi Zenei Tábor munkájában. Szakiskolában Kircsi László tanította a zenetörténetet, aki a klasszikusok mellett megismertetett bennünket az indiai zenével, az éppen akkor friss Jézus Krisztus Szupersztár zenéjével, s természetesen a XX. Századi avantgárd zenei stílusokkal, előadókkal. Mindezt a nyitottságot igyekeztem átvenni.
Fontos volt számomra – a hangszerelési feladatokból adódott – , hogy a klasszikus zeneelméleti ismereteimet karban tartsam, fejlesszem. Ebből adódóan részt vettem a zeneiskola továbbtanulóinak zeneelméleti felkészítő tevékenységében. A felkészítési munka problémáiból adódott, hogy a 90-es évek elejétől a figyelmem a számítógép képességfejlesztésben történő alkalmazása felé fordult. Ez módszer rendkívül segítette, segíti az élethosszig tartó tanulás fejlesztését. l990-óta az érdeklődésem a számítógép kreativitást fejlesztő lehetőségei felé fordult. Eleinte főként a zenével kapcsolatos szoftverek érdekeltek, később megismerkedtem az irodai, zenei és a grafikus alkalmazásokkal is. A tapasztalatokból adódott a gondolat, itt egy lehetőség[1] a korai zenei kreativitás[2] megtartására az alapfokú zeneoktatásban. Míg az előképzőben és az első szolfézs osztályokban vannak nyomok a kreativitás fejlesztésére, addig később ez valahogy elmarad, és utóbb már, ha improvizálni vagy alkotni kellene, nem megy. Elkezdtem dolgozni ezen a problémán. A munka során ismertségre tettem szert a szakterületen.
Tantárgyfejlesztői életpálya
A területen elért ismertségem miatt1998-ban az alapfokú művészeti iskolák követelményei és tantárgyi programjai előkészítésekor az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek egy speciális, kifejezetten a számítógép-szintetizátor relációra írt tanterv megírására. A programot 1999-ben adták ki. Lektoraim Jeney Zoltán és Szigetvári Andrea zeneakadémiai professzorok voltak.
2002-ben Közoktatási Modernizációs Alapítvány pályázatán tankönyvírásra kaptam lehetőséget. A tankönyvet tekintettel arra, hogy kevés a növendék, nem adták ki.
Lehetőségem és felelősségem tantárgyam fejlesztése, miután a tantervet alkalmam volt 1998-ban kidolgozni és 2009-ben a módosítási feladatokat elvégezni. A tantárgyfejlesztői munka folyamatos feladat, nagy kihívás számomra. A fejlesztői munkán belül a kreativitással, az improvizációval foglalkozok célzottan. Legbüszkébb azokra az eredményekre vagyok, amelyek nem mutatkoznak meg versenyeredményekben, kimagasló zenei életpályában. Ezek az eredmények: a zenetanulás haszna a mindennapi életben, a könnyebb tanulás, a fejlett szociális érzék, az empátia fejlődése, a vezetni és kiszolgálni (együttműködni) tudás. Azért kiemelkedő versenyeredményeim is vannak. 2003 márciusában növendékeim elnyerték az országos I. Elektronikus zenei találkozó (Mindszent) fődíját. 2004. április 23-án indítottam el az első Kreatív Fesztivált. A Fesztivál egyik célja a gyermeki kreativitás felmutatása elektroakusztikus eszközök, valamint számítógép segítségével. 2008-ban felkérést kaptunk az Oktatási Hivataltól I. Országos Elektroakusztikus –zenei Versenyt megrendezésére, amit még kettő követett. A versenyeken mindig volt helyezett tanulóm.
Nyugdíjasként kevés óraszámban taníthatok. Az eszközfeltételek is lehetnének jobbak. Nagyon kevés a külső, szakmai segítség. Kevesen foglalkoznak ezzel a tárggyal. Jobb lenne, ha beszélnék és írnék angolul, mert az ismeretek nagy részét csak az Internetes, többnyire angol nyelvű oldalakról tudom beszerezni. Amit kiderítettem: nincs tudomásom kifejezetten ilyen tartalmú tárgyról sehol a világon. A számítógép zenei alkalmazásainak tanítása általában kimerül abban, hogy megtanítják kezelni a programokat. Ha hasonlattal élek, akkor úgy tudnám ezt a kérdést megvilágítani, mintha egy szintetizátort megtanítanának bekapcsolni, hangszíneket váltani, tehát a kezelésével kapcsolatos információkat, de nem tanítanák meg az érdeklődőt a hangszeren játszani.
Folyamatosan gyűjtöm az ismereteket a szaktárgyammal kapcsolatban. Korábban, 5 alkalommal jártam a frankfurti Musikmesse-n. A legfontosabb forrásom az Internet, de tapasztalatokat cseréltem a versenyeken, különféle a releváns, a témával kapcsolatos konferenciákon. A megszerzett ismereteket előadóként a pedagógus továbbképzéseken adom tovább. A Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület tagjaként első alkalommal 2000-ben tartottam előadást Budapesten, „Válaszkeresés korunk kihívásaira Kodály Zoltán eszméi alapján” címmel. 2002-ben a Duna Televízió mutatta be az erről készült videofelvételt. Az előadásokból könyv készült, amelyet angol nyelvre is lefordítottak. Az előadásokról 2002. augusztus l3-án beszámolt Solymosi Tari Emőke, az egyesület tagja, a Zeneakadémia zenetörténet professzora a norvégiai Bergenben megrendezett Zenei Vi1ágkonferencián. Ugyanez megtörtén t 2005. szeptember 8-án Vilniusban az Európai – Észak-Amerikai Regionális UNESCO Művészetpedagógiai Konferencián. 2003. október 9-én előadást tartottam a Budapesti Művészetpedagógiai Ifjúsági Napokon. Az előadásokból videokazetta és könyv készült. 2006. március 6-án ismét előadást tartottam a budapesti Nádor Teremben az „Integrált művészeti nevelés az iskolában és a családban” konferencián. 2012-ben a lengyelországi Lublinban tartottam előadást a számítógépes zenéről a Maria Curie Egyetemen.
Azóta évenként több alkalommal tartok előadást szakterületemről az ELTE-n szervezett pedagógus továbbképzésekben.
A publikációk felsorolása az életrajzomban található.
Szaktárgyammal kapcsolatban Pálmai Krisztián balassagyarmati, Kovács Attila budapesti tanárokkal tartottam kapcsolatot.
Most, hogy 2019.08.01-től nyugdíjas vagyok, egyre inkább érzem, hogy szükségem van nagyobb rendre a dolgaimban. Most, hogy több időm van, lehetőséget kaptam, hogy rendszerezzem és befejezzem a kész, illetve félbehagyott munkáimat.
Összefoglalás:
Szakmai életpályámon nagy lehetőségeket kaptam, amelyeket igyekeztem megragadni. Óriási feladat az általam írt tanterv, a számítógépes zene” tárgy gondozása, fejlesztése. A fejlesztési feladatokban segít a 2011-ben elvégzett „minőségfejlesztő tanár” MA képzés. Ez a képzés teszi lehetővé, hogy mind a szakmai, mind a pedagógiai fejlesztéseket tudományos formában és igényességgel valósítsam meg. A további szakmai életemet ennek a fő iránynak szeretném szentelni. A megvalósításához kell rendezettebb szakmai fejlesztési dokumentáció, s annak minél szélesebb körben való terjesztése.
[1] Zeneszerzést tanulni eddig szakiskolában lehetett megkezdeni.
[2] Itt konkréten az improvizációra és a zeneírásra gondolok.